Miért a bejegyzés?
Évek óta izgatottan olvasom az olyan emberek évértékelőjét, mint Szendrei Ádám, Domán Zsolt, vagy Nagy Attila. Szeretem, hogy transzparensen engednek betekintést az életükbe, átjön, hogy egy-egy eredményhez mennyi munka, milyen típusú áldozat hozatal kell, ráadásul az értékrendjük is szimpatikus számomra. Emellett az egyik kedvenc év végi tevékenységem a Yearcompass kitöltése. Imádom a naptár lapozgatást, mert visszanézve mindig kiderül, hogy rengeteg nagyszerű dolog történt, amit az ember év végére sokszor elfelejt. Idén én is szerettem volna egy részletesebb, munka központúbb összefoglalót is, és ha már elkészült, meg is osztom.
Üzlet: rosszul elsült modellváltás
Üzleti szempontból 2024 egyáltalán nem váltotta be a hozzá fűzött reményeim. 2023 év végén az volt a stratégiám, hogy olyan hatalmas célokat tűzök ki, aminek, ha csak a 25%-át érem el, már az is bőven jó. Ez nem jött be, elég hamar kiderült, hogy nem fognak öszejönni a célok, és nem is volt motiváló. Igazából a minimum cél sem jött össze, sokmilliós mínusszal zártam az évet, amit a tartalékaimból finanszíroztam. Kicsit bosszús vagyok emiatt, mert okosabb lett volna befektetni ezt a pénzt, de közben meg most vagyok fiatal (vagy már most sem), dolgozni rá fogok érni később is. 37 éves vagyok, elnézve a nyugdíj helyzetet, 30 évet még fixen a munkaerő piacon fogok tölteni, és nagyon jó példákat látok arra, hogy ennél tovább is munkaképes leszek (Juan Tamariz, a világ egyik legokosabb bűvésze 82 éves, és még aktív, Rodolfó utolsó nyilvános fellépése 75 évesen volt, Szabó Pista bácsi, a Figaro bűvészbolt alapítója még 80 felett is ott ült a pult mögött, és még hosszan tudnám sorolni). És szeretnék is sokáig dolgozni és aktív lenni, úgyhogy pénzt keresni, meg befektetési portfóliót építeni lesz még időm bőven, nem baj.
A veszteség nagyrészt annak köszönhető, hogy 2023-ban elindítottam egy modellváltást az üzletemben: a célom az, hogy színházi önálló estek szervezéséből jöjjön be a jövedelmem nagy része, ne pedig a céges és egyéb haknikból. Ezzel a probléma az, hogy az önálló est leszervezése sokkal munka- és költségigényesebb, sokkal nagyobb pénzügyi kockázattal. Itt az eltervezett költség/bevétel arány egyáltalán nem alakult jól, úgyhogy félévkor fel is hagytam ezzel a dologgal. Végül 7 önálló estet tartottam, zömmel Budapesten, egyet Prágában, egyet pedig Békéscsabán. Ebből kb. 750 000 Ft bevételem lett, és 800 000-es költségem volt vele. Ennek ellenére nem fogom feladni, mert ez az, amit igazán szeretek csinálni, de biztosan át kell alakítani a stratégiát. A másik oka a veszteségnek igazából mindset: nem nagyon izgattam magam a dolog miatt. Tavaly minden eddiginél több pénzt fektettem a saját fejlődésembe, és biztos vagyok benne, hogy ez vissza fog jönni.
Az önálló est jövője
Ugyanakkor pénzügyileg hiába nem érte meg az önálló est, a közönség imádta, és több elemet a hakni produkciómba is átemeltem, amit emiatt sokkal jobban élvezek, mint korábban. Régebben próbáltam vélt elvárásoknak megfelelni, de az idei év nagy szakmai tanulsága az volt, hogy az önazonosság kifizetődik. Hiába vannak az apró kellékek és a nyelvi akadályok miatt látszólag korlátai a stand-up mentalizmusnak, a humornak és a személyességnek hatalmas ereje van. Ez főleg nekem egy nagy megerősítés, hogy akár 500 fős közönség előtt is működik, amit csinálok, nekem a saját erősségeimre kell koncentrálnom, nem pedig arra, hogy mások mit csinálnak.
A siker kerékkötője
Végig gondolva, hogy miért így alakult a 2024-es év, jó pár rendszer szintű tanulságot találtam. Az egyik ilyen, hogy nem izgat sem a pénz, sem a cégépítés, nem vagyok „éhes” a sikerre (vagy legalábbis én nem ebben mérem a sikert). Hiába tűzöm ki célul, hogy mondjuk szeretnék 2 milliós bevételt egy hónapban, ha aztán nem jön össze, csak 600 000, akkor megvonom a vállam, hogy oké, majd legközelebb.
Azt látom mindenhol, hogy rendszereket kell építeni, szabályokat felállítani, és ez az a két dolog, amivel engem ki lehet üldözni a világból. Én csak bűvészkedni akarok, és ennyi.
Próbálom fejleszteni magam ezeken a területeken, de még nagyon sok a meghasonulás. Nehéz úgy, hogy Diogenész a példaképem, nem mondjuk Jeff Bezos. Legtöbb helyen azt tanítják, hogy ne a cégedben dolgozz, hanem a cégeden, egyáltalán, legyen céged, építs csapatot, szervezz ki, foglalkozz a stratégiai dolgokkal. De pont ez az, amit én nem akarok. Sok embernél látom, hogy jó programozók, dizájnerek vagy edzők voltak, imádták a munkájukat, de ahogy fejlődött a cégük, úgy szép lassan egy cégvezetői pozícióban találták magukat, és azzal, amivel eleinte annyira szerettek foglalkozni (programozás, dizájn, vagy edzés tartás), már a végén szinte alig foglalkoztak. Ez van, akinek fekszik, van, akinek nem. Én nem érzem most magamban az erőt, hogy felépítsek egy önjáró vállakozást, felelősséget vállaljak az alkalmazottaimért, csak azért, hogy utána a hobbimnak élhessek, ami történetesen a bűvészet.
Mennyit dolgoztam?
2024 elején az volt a célom, hogy éves szinten 12 milliós „nettó fizetést” adjak magamnak úgy, hogy közben csak napi 4 órát dolgozok átlagosan. Idén a Toggl szerint 1100 órát dolgoztam, ami kicsit több, mint a fele annak a 2008 órának, amit egy napi 8 órában dolgozó átlagosan ledolgozott idén. Innen nézve tehát a célom felét, a napi 4 óra munkát elég jól megközelítettem. A bevétel persze sokkal elmaradt a tervezettől, de ez idén még nem volt zavaró, nem járt életszínvonal csökkenéssel. Jövő évben is annyi lesz a cél, hogy a saját megélhetésemet kitermeljem. Elég minimalista életet élek, és nem is vágyok sokra. A saját szabadidőm és szabadságom nekem sokkal fontosabb, mint a státusz szimbólumok. Azok a dolgok, amiket szeretek, nem is nagyon kerülnek pénzbe: kirándulni a kutyákkal, vagy társasozni a barátaimmal szinte ingyen van (jó, a társasjátékok baromi drágák, de mivel igazi boardgame geekekkel vagyok körülvéve, ezért én sosem költök játékra). A legköltségesebb hobbim jelenleg az evés. Igyekszem persze fejleszteni magam pénzügyi tudatosságban, és idén ebben léptem is egy nagyot: van már állampapírom, részvényem és ETF-em is. Nem nagy értékben, de ezeknek a megnyitása egy nagy lépés nekem.
Magánélet: az elköteleződés
2024-ben megkértem Eszter kezét. Igazság szerint már 2023-ban megkértem, az ozorai nagyszínpad melletti réten, egy Liquid Soul DJ set alatt, de ott még nem volt gyűrű, meg ilyen formaságok, csak a szándék. Féltem, hogy azt hiszi, nem gondoltam komolyan, ezért 2024-ben volt egy második leánykérés, igazi, egyedi készítésű gyűrűvel, letérdeléssel, bűvésztrükkel, meg mindennel (a trükk: ozorán egy letépett lándzsás útifűt tekertem gyűrűként az ujjára, és a második alkalommal is egy letépett levelet tekertem az ujjára, csak most a levél átváltozott smaragd gyűrűvé). Mivel már amúgy is együtt laktunk, ezért ez semmilyen egyéb változást nem hozott az életünkbe eddig, max annyit, hogy elkezdtük tervezni az esküvőt.
Utazások
Külföldi utazásból az évben nem volt olyan sok. Háromszor voltam külföldön, de ebből kettő munka volt. Münchenben Eszter dolgozott, Prágába én mentem dolgozni, egyedül Barcelonába voltunk „vegytisztán” nyaralni. Ezekkel a munka utakkal nekem nincs egyébként semmi bajom, sőt. Mint megtudtam, Paycationnek hívják azt, amikor azért fizetnek neked, hogy nyaraljál. Szerintem sokkal jobb, ha valami céllal megyünk egy külföldi desztinációra, egyből kapunk egy belsős, helyi közeget, jobban bekerülsz a véráramba, találkozol a kultúrával, eljutsz az autentikus helyekre, és álltában jobb ellátásban is részesülsz, mintha csak turistáskodni mennél a saját pénzeden. Arról nem is beszélve, hogy anyagilag mennyivel jobb, ha nem te fizetsz azért, hogy utazz, hanem te kapsz pénzt érte. Münchenbe a Krone cirkuszt mentünk ki megnézni, amit abszolút ajánlok bárkinek. Prágában a Roztoč fesztiválon voltam fellépő: ez egy zsonglőr/cirkusz fesztivál egy steampunk hangulatú ex-szovjet bunkerben. Csak annak ajánlom, aki szeretne zsonglőrködni tanulni és bírja a kempingezést, mert a program nagy része workshopokból áll, emellett viszonylag nomád körülmények vannak. Ennek ellenére nagyon kellemes, intim hangulatú kis fesztivál. Az elmúlt éveim legjobb minőségű alvását tapasztaltam meg itt: gyakorlatilag nulla fényszennyeződésű erdőben, vaksötét sátorban aludtam teljes csendben, a basszus sem szűrődött be, ellentétben más fesztiválokkal. De ha nem vagy hippi zsonglőr, akkor ez nem a te helyed lesz.
Barcelona kicsit csalódás volt: a város lényegében megtelt, teljesen kommersz, a belvárosban alig találni olyan helyet, ami nem a turistáknak szól. Lehet, hogy valakinek ez bejön, én ezt a dzsentrisedést Budapesten is nehezen viselem. Én nem azért utazok több száz kilométert, hogy utána beüljek egy ugyanolyan hangulatú turistáknak szóló helyre, ahová a Király utcában is beülhetnék. Viszont pár estére kijöttünk a külvárosba, Castelldefelsbe, ahol egy nagyon szép airbnb-t találtunk nem mesze a tengerparttól, a belvárosi árak töredékéért.
Idén megszaporodtak a belföldi utazásaink (részben a kutyák miatt): voltunk a Mátrában (családdal), Hollókőn (wellness hotelben), Bánkon többször és Parádfürdőn is. Imádtam ezeket a kiszakadásokat, idén biztosan több lesz belőlük. Szeretnék nagyon egyszerű, esszencialista életet élni, és ezek itt tudnak igazán megvalósulni.
Különleges jegyesfotózás
És természetesen elmentünk Ozorára. Ez idén nem volt annyira pihentető és feltöltő. Egyrészt, én dolgozni mentem idén is, ez rögtön 2 nap, amikor nem tudom igazán elengedni magam, mert este fellépésem van. Plusz Eszter el is kapta az egyik aktuálisan trendi vírust (én is, de már csak hazautazás után jött ki rajtam), harmadrészt itt készítettük a jegyesfotóinkat. Amik gyönyörűek lettek, és a legjobb döntés volt, de ez újabb 2 olyan napot jelentett (a hatból), amikor nem engedtük meg magunknak a totális elhajlást. A jegyesfotóst egyébként tavalyi képek alapján castingoltuk, összeszedtük azokat a képeket, amik tetszettek, és ráírtam ezekre a fotósokra, hogy jönnek-e idén is Ozorára, lenne-e kedvük ehhez. Így tök olcsón megúsztuk, de közben olyan képeink lettek, amilyeneket megálmodtunk.
Szokások, sport, hobbik
Igyekeztem felvenni pár új szokást, és a Tick tick nevű applikációnak hála egészen jól sikerült: rendszeresen meditálok, és a napi 1 oldal olvasást is egész jól tartom. Viszont amikor megnéztem az elolvasott könyvek listáját, sokkolva láttam, hogy Bödöcs: Prímszámok hóesésben könyvét leszámítva egyáltalán nem olvastam szórakoztató irodalmat, csak önfejlesztő és üzleti könyveket. Ezen jövőre mindenképpen változtatni szeretnék.
Célom volt, hogy korábban keljek, és korábban is feküdjek le: ez egyáltalán nem jött össze. Jelenleg 9-10 között szoktam felkelni, és a reggeli rutin és kutyaséta után, 11 és 12 óra között kezdek neki bárminek. Előfordult persze, hogy néha már 6-kor is talpon voltam, de be kellett látnom, hogy ha munka miatt sokszor 2 körül fekszem le, akkor a korán kelésből nálam nem lesz rendszer. Ezen valószínűleg majd csak egy gyerek fog változtatni.
Sport terén kis hiányérzetem van. Év közben megszűnt a falmászóedzés, amire jártam, ezért többet fociztam (két bajnokságban is védek), de szerettem volna még ezen kívül valamit, hogy legalább heti háromszor sportoljak. Ez sajnos nem jött össze, és amíg nem találom ki, hogy mit csináljak, és mikor, addig nem is fog.
Új hobbinak a társasjáték miniatűrök festését vettem fel, de ezzel nem foglalkoztam annyit, mint szerettem volna. A Nemezis társasjáték figuráit akartam kifesteni, de egy év alatt kb. a feléig jutottam csak. Néztem viszont csomó NFL meccset, amit szintén a hobbi közé sorolok.
Magánéleti veszteség, hogy elbúcsúztunk Tuti kutyustól. Tuti Eszter kutyája volt, 17 éves, így azt kell mondjam, szép kort ért meg. Nagyon kedves kutyus volt, a gyerekek imádták, és ő szerette is, ha simogatják (ellentétben a másik két kuytával). Így most már csak 2 kutya van, ráadásul hasonló energia szintűek (Tuti eléggé lemaradt a sétáknál), egyszerűbb így velük az élet.
Röviden összefoglalva: nagyon élveztem 2024-et, rengeteg pozitív dolog történt velem, és nagyon pozitívan látom a jövőt.
Tervek 2025-re
Karrier
Szeretném, ha kétszer annyi előadásom lenne, mint idén, de annál többet azért nem. Az önálló estet nem adom fel, csak kicsit máshogy kell csinálni. Szeretnék összeállítani egy új műsort, Lupinnal, míg amíg bírja a terhelést (bár szerintem 3 évig még biztos tud aktívan szerepelni), de amíg nem látta legalább 5000 ember ezt a mostani műsort, addig ezt kár lenne kidobni.
Aktívabb akarok lenni instagramon és tiktokon: élvezem a tartalom gyártást, vannak jó ötleteim, ráadásul ebben látom a jövőt. De mégis sokszor nehezen veszem rá magam, és itt is (mint az életem minden területén) hiányzik a rendszeresség.
Magánélet
Legfőbb célom egy jó lagzi. Szívem szerint nem is foglalkoznék mással, mint az esküvői tracklisttel, meg azzal, hogy mi legyen ott a kaja, és mit viseljek.
Ezen kívül szeretnék idén elvonulni egy erdő közepére egy faházba, és (bár ez félig a karrierhez kapcsolódik amúgy) nézőként ellátogatni a bűvész Világbajnokságra. Ezt három évente rendezik meg, és idén Torinóban lesz (az elmúlt kettő Európán kívül volt), úgyhogy ez most lenne kézenfekvő.
Sport terén szeretném, ha összejönne a heti 3 sportolás, és tél kivételével továbbra is biciklivel szeretnék közlekedni városon belül a legtöbb helyre. Szeretnék többet olvasni, szépirodalmat is, szeretnék több növényt és néhány új bútort a lakásba, hogy kényelmesebben elférjünk, és a bűvészkellékeim között is rendet kellene tennem.
